Élet a VIK után

Milyen élmény informatikusként kilépni az egyetemről, és belépni a munka világába? Mennyire lehet felkészülni erre a váltásra az egyetemi évek alatt? A témáról Horváth Zsolttal beszélgettünk, aki két éve szerezte meg mesterfokozatát a Villamosmérnöki Kar Irányítórendszerek szakirányán, és jelenleg önjáró autókkal foglalkozik a Boschnál.

„2017 novemberében kezdtem a Boschnál, és 2018 január közepén végeztem az MSc-vel. Az utolsó félévben már csak a szakmai gyakorlat leadása volt hátra, tehát tudtam mellette dolgozni teljes állásban. Mire a záróvizsgára került a sor már a próbaidő végén jártam. Az utolsó félévekben egyébként elég általános volt a csoporttársaim körében is, hogy munkába álltak."

„Többnyire szoftverfejlesztői állásokat kerestem, algoritmusfejlesztést vagy kutatásfejlesztést. Több helyre is jelentkeztem, háromnál végül interjúztam is. Az egyik, ugye, a Bosch volt. A német csapattal szoros együttműködésben két hónapos ciklusokban dolgozunk, és minden ilyen ciklust megelőz egy PI Planning. Ez abból áll, hogy a magyar csapatok kiutaznak Németországba, összeülnek a kinti csapatokkal, és megtervezik, hogy mit csinálnak a következő két hónapban. Ez nekem akkor úgy nézett ki, hogy lezáróvizsgáztam, és konkrétan másnap már utaztunk is ki. Hatalmas élmény volt, hogy az egyetemről rögtön egy külföldi kiküldetésbe csöppentem.”

“Főleg a mesterképzésen tanultam olyanokat, amiket a gyakorlatban is be tudok vetni. Persze, ezekhez is elengedhetetlen lett volna az alapozás. Ugyanakkor rendesen programozni, illetve az, hogy pontosan hogyan is működnek ezek a dolgok a gyakorlatban, azt csak munka közben fogja megtanulni az ember. Amit viszont hiányoltam a képzésből, hogy milyen, amikor együtt dolgozik egy csapat egy nagy projekten, hogyan történik egy szoftver verziókövetése. Mi például a Boschnál scrumban dolgozunk, ami egy úgynevezett agile szoftverfejlesztési metódus, erről a képzés során csak címszavakban halottunk.”

Következő hír