A nem éppen angolos angol távozás

A David Cameron által benyújtott, Nagy-Britannia EU tagságát újra tárgyaló csomag 2016-ban meglehetősen előrehaladott stádiumban volt. Az Európai Tanács elnöke, és mind a 27 tagország elfogadta a kezdeményezést. Azonban ennek teljes sikere még egy feltételhez volt kötve, mégpedig a nyárra kiírt népszavazás eredményének EU-ban maradás felé billenő mérlegnyelvéhez. Az ominózus eseményre június 23-án került sor, az eredmény viszont az euroszkeptikusok javára alakult 52-48% arányban…

A népszavazás óta lejátszódott események katarzisa még várat magára, a brit parlament ugyanis nem fogadta el a Theresa May által tető alá hozott és a tagországok által is nyugtázott megállapodást. A végsőkig szétzilált parlament – a felháborodott Labour-rel és a kettészakadt konzervatív párttal az élén – elsöprő többséggel szavazta le a Dealt.

A kialakult patthelyzeten nehéz kiigazodni, részben az időhiány, részben a korábban felállított tézisek falba ütközésének következtében. Egy megállapodás nélküli kilépés a brit ökonómia komoly ellátási zavarához, és különböző káoszforgatókönyvek életbe lépéséhez vezethet, mindezt úgy, hogy már a tényleges kilépés előtt meghatározhatatlan idővel ott tartunk, hogy tömegével hagyják ott a szigetországot az autóipari és pénzügyi cégek.

Új választásokra, valamint egy új népszavazás kiírására egyszerűen nem maradt idő. Ennek következtében a legvalószínűbb kimenetel az, hogy az Egyesült Királyság haladékot fog kérni, tehát egy időre felfüggesztik a kilépési folyamatokat. 

Következő hír