Átugrani a kulturális szakadékot?

A globalizáció összemosta a kultúrákat annyira, hogy a világ egy nagy részén ugyanolyan farmernadrágot hordunk, ugyanazokat a popszámokat hallgatjuk. A kulturális szakadék mégis egyre nagyobb problémát jelent, hiszen a globalizáció magával hozta a nemzetközi munkakörnyezetet is.

Négy hallgató mesélt nekünk külföldi szakmai tapasztalatairól, és hogy milyen meglepő szokásokkal találkoztak az adott országban.

Bognár Zsófia négy hónapot töltött az Egyesült Államokban Minnesotában. A helyiek idegenekkel csak hosszú idő után kezdenek el személyesebb témákról beszélgetni, barátságot kialakítani. Addig viszont marad a barátságos csevegés az időjárásról és hasonló hétköznapi dolgokról, amely viselkdés annyira hozzájuk nőtt, hogy neve is van: a „Minnesota nice”.

Tilk Bence Finnországban töltött három hónapot egy startup cégnél. Elmondása szerint a finnekre igazak a sztereotípiák: sokat isznak, és állandóan szaunáznak – gyakorlatilag nem lehet olyan házat venni, ahol nincs szauna. A magyarokkal való nyelvrokonságot a szívükön viselik, a gyanútlan magyar embert időnként megrohamozzák nyelvtani kérdésekkel, hogy bebizonyítsák, a két nyelvnek tényleg van köze egymáshoz.

Czeczon Zsombor 5 hónapot töltött Portugáliában egy gyógyszeripari vállalatnál. Szembetűnőnek találta a portugálok közvetlenségét, nem kezelnek semmit túl nagy problémaként, keveset panaszkodnak, ellenben rengeteget beszélnek – a legegyszerűbb témát is Ádámtól és Évától kezdik.

Dobreff Árpád Kína egy nyolcmillió fős kisvárosában töltött el három hónapot. A kínaiak nagyon pontosak: a munka közbeni másfél órás déli sziesztát percre pontosan kezdik és fejezik be. tiszteleti kultúrájának része a munkában az, hogy a főnöknek mindig igaza van. Látszólag lényegtelen, hétköznapi dolgokban is illetlenség ellentmondani a főnöknek akkor is, ha egyértelműen téved.

Következő hír