A slam a szólásszabadság megtestesülése

A slam poetry műfaj a nyolcvanas években jelent meg először, és 2007 óta egyre szélesebb közönséget vonz Magyarországon is. Molnár Péterrel beszélgettünk a slam poetry zártnak tűnő, de mindenki számára nyitott világáról.

Jogot és esztétikát tanult, 1990-től 98-ig országgyűlési képviselő, 1994-től egyetemi szólásszabadságkutató kutatási területe a gyűlöletbeszéd, emellett műsorvezető a tilosrádióban, óraadó a CEU-n és 2018-óta Európa-bajnok slammer.

„A slam poetry: szabadság. Aki ezt kipróbálja, annak van három perce, amíg tulajdonképpen bármit csinálhat. A slam a szólásszabadság megtestesülése: egy olyan platform, ahol bárki szabadon megoszthatja a gondolatait és az érzéseit másokkal.”-ismertette a műfaj lényegét Péter.

„A szabad magyar nem csak vízben, hanem szavakban is tusoló szóritmusoló, és kicsit sem olyan, mint egy cenzúrától tartó, lapító, lapuló, lapalapító.”

Megkérdeztük, hogy szerinte mi tesz igazán sikeressé egy slammert. –„Jó kérdés. Hatásvadász poénok néha sikeresebbé tehetnek egy előadást, mint amennyi van benne. De az az igazi, ha a teremben lévőknek van egy „megtörténés-élménye”. Ha nemcsak elhangzott pár gondolat, nemcsak volt néhány erőteljes gesztus, hanem valaki úgy tudott átadni érzéseket és gondolatokat három percben egy szép ajándékként, hogy az sokakat megrázott.”

A műfajon belüli követendő példáról is szót ejtettünk-„Nagyon fontosnak tartom szót emelni közügyekben. Engem megragad, ha egy slammer hitelesen szót emel az emberek, vagy a fák jogaiért, ezért is adom a Földalatti Slam esteken a kisregényemből készült képregényt annak, aki aznap a legszebben beszélt ezekről. „

Következő hír