In memorandum Karl Lagerfeld

Manapság egyre többeket foglalkoztat annak a helyzetnek a problematikája, hogy amikor híres, tehetséges emberekről beszélünk, hol kéne meghúznunk a határt az individuum mint magánszemély és a művész mint nyilvános alkotó között. Karl Lagerfeld halála okán a vita ismét aktualitást nyert.

Karl imádta, ha titokzatosnak tűnt. Nem meglepő, hogy valódi születési időpontját, sohasem fedte fel a nyilvánosságnak, csak annyi bizonyos, hogy valamikor 1933-ban Hamburgban született, jómódú művészetekre fogékony családban. Tizennégy évesen Párizsba költözött, ahol 2 évvel később egy dizájnerversenyen kabát kategóriában első helyet nyert, és megismerkedett Yves Saint Laurenttel, akivel a tervező 2008-ban bekövetkezett haláláig szoros barátságot ápolt.

Életében két divatház volt, amit sohasem tudott elengedni, a Fendi és természetesen a Chanel. Az előbbinek, bár kevesen tudják, több mint 50 évig dolgozott szabadúszó tervezőként, és mindent, ami ma a Fendi márkát egyedivé és meghatározóvá teszi, az neki köszönhető. Tervezőként, alkotóként és művészként az érdemei elvitathatatlanok. A február 19-én bekövetkezett halálával a legnagyobb távozott el.

A pozitív testkép és annak a divatvilágba való bevitelétől egyenesen irtózott, a túlsúlyos embereket utálta, és ennek minden adandó alkalommal hangot is adott. A metoo movementet nyíltan röhejesnek titulálta, ami egyáltalán nem tett jót a megítélésének. Karl Templart egy modell megvádolta, hogy az megpróbálta lehúzni a nadrágját, Lagerfeld erről csak annyit mondott, hogy ha nem akarod, hogy mások ruhákat vegyenek le rólad, akkor nem a divatban a helyed, hanem állj be apácának.

Lagerfeld csípős, olykor kimondottan bántó megjegyzései a mai „felvilágosult” világban elmaradottnak és idejét múltnak tűnhetnek. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tradicionális divatipar ezekre az elvekre épül, és Karl annyival tett többet, hogy ezt nem félt kimondani.

Következő hír