Ital, mint érték

Az ember már legalább hatezer éve foglalkozik a borkészítés tudományával. A Biblia szerint Noé ültette el a szőlőt az Ararát-hegy oldalába és készített belőle részegítő bort. A mondák szerint a szőlőtőkét egyenesen az özönvíz mosta ki az Édenkertből, ami azután egy hegyen fejlődésnek indult. Noé fia Jáfet a kecskéket és a juhokat őrizve észrevette, hogy a kecskék a szőlővessző hajtásait kedvelik a legjobban. Noé ekkor ültette el a szőlőt a kertjében. A régészeti kutatások azt bizonyítják, hogy a szőlőtermesztés és a borkészítés tudományának ősi bölcsője Transzkaukázia, amely a mai Törökország, Irán és Örményország területén volt.

Nemzetközi kutatások igazolták a sejtést: a mérsékelt alkoholfogyasztás csökkenti a koszorúerek megbetegedésének esélyét. Arra a megállapításra jutottak vizsgálódásaik során, hogy napi 1,5-2 dl bort meginni csökkentő hatással bír a koleszterin és a triglicerid szintre, mi több, antioxidáns hatású is, így kisebb esély van az érelmeszesedés kialakulására. A rendszeres kis mennyiségű bor fogyasztás nagy esetszámú vizsgálata kimutatta, hogy 15 százalékkal csökken a szívinfarktus veszélye, csökken az inzulinrezisztencia és javul az anyagcsere úgy, hogy nincs máj- és idegkárosító hatás és fellépő függőség.

Következő hír