Mit kíván a magyar munkás?

Röviddel az ellenzék által Rabszolgatörvénynek keresztelt Munka Törvénykönyvének módosítását követően sztrájklavina indult az Audi Hungária Független Szakszervezet felkonferálásával. A magyar szakszervezeti képviseletek félholtnak hitt konglomerációi a szemünk láttára támadtak fel és álltak két lábra az igazukért.

Bár szakértők szerint az utóbbi hónapokban lejátszódó sztrájksorozatot a munkaiparban megnövekedett fluktuációból következtetve már előre lehetett látni, kétségkívül az Audi gyár dolgozói hívták fel a nagy nyilvánosság figyelmét a felgyülemlett problémákra. A győri eseten felbuzdulva láncreakció indult be a magyar munkás érdekszövetkezetek körében. A dunaújvárosi Hankook gyárban március 12-én kezdődött meg a munkabeszüntetés, ahol az elégedetlenség forrása a teljesítményalapú béremelés volt. De sikeresen zárult egy a Suzuki gyárban indult munkabeszüntetés is, bár a kezdeti fázisban a vezetőség az újonnan alakult szakszervezet titkárját azonnali hatállyal kirúgták.

A magyar munkások érdekképviseletének esetében két faktort érdemes megemlíteni. Az első, a szocialista érában működő szakszervezetek megítéléséből a rendszerváltás után következő devalválódás, mely során egyre kevesebb munkás érezte szükségét egy ilyen jogvédő szervezetbe való belépésnek. A szakszervezeti tagok aránya a munkások körében hazánkban jelenleg 9%, míg Dániában ez például 68%, illetve Ausztriában 27%. A másik tényező a nyugati multik Magyarországra jellemző bérköltsége, mely szignifikánsan alulmarad az európai átlaggal szemben. Magyarországon az Alaptörvény rögzíti a sztrájkhoz való jogot, mely kimondja: a dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására – az e törvényben meghatározott feltételek szerint.

Következő hír