Két hét a természetben

A természetben lenni, dolgozni, sportolni számos pozitív hatással bír fizikai és szellemi erőnlétünkre, mégis sokan úgy vélik, hogy a városias életvitelbe kevésbé illeszthetők be a kinti elfoglaltságok, tekintve, hogy a legtöbben nem rendelkeznek saját kerttel. Ezen körülményekből kiindulva kéthetes vállalásomban azt tűztem ki célul, hogy napi minimum harminc percet töltök a természetben.

A kihívás megkezdését megelőzően gondos tervet készítettem, hogy milyen általam még ismeretlen helyeket fogok meglátogatni. A listára került többek között a Sashegyi Látogatóközpont, Normafa, a megújult Orczy kert és a budaörsi Törökugrató is. Hamar rá kellett jönnöm, hogy a zsúfolt és tevékeny napjaimba nem illeszthetők be a lakhelyemtől távol eső és nehezen megközelíthető természeti szigetek. Ehelyett a gyakorlat azt diktálta, hogy adjam fel a változatosságot, és inkább helyezzem a spontaneitásra a hangsúlyt.

Gyakran éreztem azt, hogy a napi harminc perc teljesítéséhez valójában nem szükséges plusz erőfeszítés, ahogy azt korábban a tervezgetés fázisában hittem. Ehelyett az is elegendőnek bizonyult, ha az utamba kerülő döntéshelyzetekben egyszerűen a természet mellett voksoltam. Üljünk be egy kávézóba, vagy sétáljunk fel a Gellért hegyre? Négy fal között egy íróasztalnál dolgozzak vagy a kertben ücsörögve?

Amerikai kutatók szerint a természettel megélt egységérzés és kapcsolódás jóval nagyobb hangulatnövekedést eredményez, ami leginkább egyedül élhető meg. Tudományosan elfogadott tény az is, hogy a természetben töltött idő hozzájárul a mentális egészségünk megőrzéséhez. Például elődeink már évszázadokkal ezelőtt arra törekedtek, hogy a kórházak körül tágas zöld területet hozzanak létre, ami gyorsíthatja a betegek felépülését. 

Következő hír