Ki viszi át az értelmet? – átvitt értelem, metafora, irónia

Honnan tudjuk, hogy mikor nem szabad szó szerint venni, amit a másik mond? Vagy azt, hogy mikor kell épp a szöges ellentétét érteni a hallottaknak? A témával kapcsolatban a Kognitív Tudományi Tanszéken működő Kísérleti Pragmatika Kutatócsoport két tagjával, Balázs Andreával és Krizsai Fruzsinával beszélgettünk.

A pragmatika olyan jelenségekkel foglalkozik, ahol a beszélő szándéka nem azonos azzal, amit a külvilággal közöl. Ilyen jelenség lehet például, amikor valaki azt mondja fázik, miközben azt szeretné, hogy kölcsönadjuk neki a kabátunkat. Azt a képességünket, hogy megértjük az ilyen, explicit módon ki nem fejezett üzeneteket, pragmatikai tudásnak, vagy pragmatikai kompetenciának nevezzük.

A mindennapok során észre sem vesszük, hogy a társas interakcióink milyen nagy százaléka áll célzásokból, átvitt értelmű kifejezésekből vagy gúnyolódásból. Adottnak vesszük azt a képességünket, hogy értelmezni tudjuk, amikor valaki nem szó szerint fejezi ki magát, pedig ezt a képességet meg kell tanulni. Ezt a tanulást próbálja feltárni a kutatócsoport, 3-10 éves gyermekek viselkedésének tanulmányozásával.

Ugyanakkor nem csupán gyerekeknek okozhat gondot az átvitt értelmű kifejezések dekódolása, hanem agykárosodást szenvedett betegeknek is. Ha tudjuk, hogy miként fejlődik a gyerekek pragmatikai tudása, akkor kidolgozhatunk olyan módszereket, amikkel fejleszthetjük ezt a képességet. Ezáltal elősegíthetnénk például autista egyének számára, hogy gördülékenyebben illeszkedjenek be a társadalomba.

Következő hír