Superfood – vajon mégsem annyira szuper választás?

Az avokádó Közép-Amerikában őshonos, 10-20 méter magas, örökzöld fa, amelynek körte alakú termése telítetlen zsírsavakban, antioxidánsokban és vitaminokban gazdag. Mexikóban egyre több erdőt irtanak ki a megnövekedett igény kiszolgálása érdekében. De nem csak ez a baj a zöld aranynak nevezett avokádóval: egyetlen darab előállításához 100 liter vízre van szükség, vagyis két-háromszor annyi öntözést igényel, mint a burgonya. És azokkal a kilométerekkel még nem is számoltunk, amit Mexikótól Európáig tesznek meg.

Az üzemi léptékű állattenyésztés környezetromboló hatásait nem lehet kétségbe vonni, de emellett sajnos a vegánok között nagy népszerűségre szert tett növényeknek is elég jelentős ökológiai lábnyoma van.

A mandula, akárcsak az avokádó, rendkívül vízigényes növény: négy liter vizet használnak fel egyetlen szemhez. A kesudió pedig nem véletlenül rendkívül borsos árú: az apró magokhoz nagyon nehéz hozzájutni, a tisztítás során olyan savak is érintkeznek az olcsó bérért dolgozó munkások kezével, amelyek a bőrt megmarják. Véres kesudió, kivágott esőerdők, aszályos vidékek, ivóvízhiány… Adódik tehát kérdés, akkor mit ehetünk, ha a hús és a tápanyagokban gazdag növények egy része sem szolgálja bolygónk egészségét?

A legjobb megoldás a helyben megtermelt növények és a háztáji hús fogyasztása lehet – vagyis visszatérni a gyökereinkhez, és újra megtalálni a harmóniát a természettel.

Következő hír