Tizenöt év alatt sikerült átmennem az úton

Néz Péterrel, egykori BME-s diákkal beszélgettem, aki jelenleg a MOL Nyrt. informatikai felsővezetőjeként tevékenykedik. Nyolcszáz informatikus szakember dolgozik a csapatában. Cikkemben a munkaerőpiac kihívásairól, műegyetemi emlékekről, valamint arról az útról beszélgettünk, amely a Schönherz kollégiumtól az út túloldalán lévő MOL székház hetedik emeletéig vezetett.

Mi a feladatod informatikai vezetőként, igazgatóként?

„Minden és semmi. Minden, hiszen ma már mindenhez szükség van informatikára a cégnél, melynek lebonyolítása valamilyen módon rajtam és a csapatomon keresztül zajlik. Ugyanakkor én már nem igazán értek semmihez, de a kollegák, akikkel együtt dolgozom, jól értenek a szakmához. Konkrétabban fogalmazva három fő feladatom van. Egyrészt azért felelek, hogy a cégnél lévő informatikai infrastruktúra gördülékenyen működjön. Másrészt feladatom ezen infrastruktúrának a folyamatos fejlesztése, amellyel célunk a folyamataink hatékonyabbá és gazdaságosabbá tétele. Harmadrészt a digitális transzformáción dolgozunk, ami a mai kor digitális eszközeinek minél teljesebb kihasználását és a cégen belüli meghonosítását jelenti. Ez utóbbinak szerves részét képezi az infrastruktúra fejlesztése és a munkatársaink oktatása is. A stratégiánk megtervezésén, a kivitelezés irányításán és felügyeletén túl az én felelősségem egy olyan csapat felállítása, amely képes a megálmodott célokat elérni. Ez egyértelműen a legfontosabb és a legnehezebb feladat, hiszen ezen múlik a siker. Informatikusok szempontjából fantasztikus időket élünk, hiszen óriási kereslet van az IT szakemberekre. Informatikai vezetőként azonban nagy kihívás megtalálni, megszerezni és megtartani a legjobb kollégákat. „

A végzettséged és tapasztalataid közül melyiknek veszed a legnagyobb hasznát a munkád során?

„Annak veszem a legnagyobb hasznát, hogy össze tudok kötni pontokat. Mérnöknek tartom magam, de igazán sem informatikus, sem közgazdász nem vagyok. A legfontosabb, hogy hogyan tudok egy mérnöki tudományt alkalmazni a napi üzleti életben. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy sosem önmagáért csinálunk rendszereket, vagy írunk forráskódot, hanem azért, mert végül ezzel pénzt akarunk keresni vagy megtakarítani. Ezt értem a pontok összekötésének képessége alatt, és ezt keresem, amikor embereket interjúztatok. Ilyen fajta problémamegoldó képességből a Műegyetemen kaptam a legtöbbet. Kreatívan hozzáállni régi típusú problémákhoz, nem foglalkozni azzal, hogy az lehetséges-e vagy lehetetlen, csak úgy, mint annak idején a „Qpázunk vagy nem Qpázunk” kérdése, ugyebár.”

Mit tanácsolsz az ambiciózus egyetemistáknak?

„Amíg egyetemisták, addig próbáljanak ki mindent, amit csak lehet. Ezalatt kockázatmentesen rá lehet jönni, hogy mire alkalmasak és mire nem. Sokaknak teljesen kielégítő egy jól fizető nyolcórás munka, ami mellett lehet életük is. Valaki pedig attól boldog, hogy dolgozik tizenkét-tizennégy órát, és megmutatja, hogy mire képes. Azt tapasztalom, hogy annak is jó, aki magasra jutott és sokat tett érte, és annak is, aki nem jutott magasra, de egyensúlyban volt az élete. Azoknak rossz, akik magasra akarnak jutni, de nem tesznek érte eleget, és ezért folyamatosan csalódottak. Az elején érdemes tehát tudatosan dönteni, és ennek megfelelően alakítani az életüket.”

Következő hír